A király lánya szép, a király goromba,
Bezárja előbbit messze, magas toronyba.
Másznak a férfiak, hogy a lány szívét elnyerik,
Reggeltől estig és estétől reggelig.
Az egyik végre felér, szép fiú, mondhatom.
Magabiztosan kopog a tetőtéri ablakon,
De azt nem nyitja senki, Érosz nyila görbe!
A lány már szerelmes a sótlan toronyőrbe,
Aki áll, és némán számolja a zsoldot,
Pedig nem gyűjt semmire – ezek furcsa dolgok.
A királyfi arca arany, mint a nugát.
Apjának nem ír, mióta bezárta a húgát.
Hős útjain érte lányok versengenek,
Nem csókolózik minddel, elég az, hogy lehet.
Mennyi lehetőség, a sok ízbe beleszédül!
Ki tudja miért, egy olyan nőt vesz feleségül,
Aki sose nevet, hideg szemekkel átkoz,
Sovány keserűcsokoládé a nugáthoz.
Megőszül, király lesz, régóta nem boldog.
A lányát is bezárja – ezek furcsa dolgok.
Ezek furcsa dolgok.
Milyen furcsa dolgok.
Nagyon furcsa dolgok.
Ezek furcsa dolgok.
