Nem tudja senki

作词 : Szakács Gergely/Vincze Gergely/Molnár Csaba

作曲 : Vámos András

Fordító：Edvin és Anikó

Nem tudja senki, hogy honnan jöttem

Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem

Ködös a múltam, nem ismeri senki

Nincs otthonom, nincs hova visszamenni

Sose voltam gazdag, de megvan minden

A legszebb pillanatok vannak ingyen

Sok fényő szempár ragyog a világon

Millió lányé és én mindet imádom

Rohanok, hogy a nevem egy olvadó jéghegybe véssem

Félek, nem érem el

Életfogytig tart a vágy, de nincs aki féltsen

Mégsem érdekel

Azt mondják, hogy magasról lehet nagyot esni

Én ha elestem sem, álltam neki bűnbakot keresni

Néztem a szürke eget, azon tűnődtem, hogy lehet

Hogy ezer ágra süt a nap most is a felhők felett

Ha nyeregbe kerültem, mindig jött a pofon

Ez megtanított átlépni az üvegszilánkokon

Lehet a zsebemben teltház vagy csak lyukas garasok

Ez egy hullámvasút és én utas maradok

Nem tudja senki, hogy honnan jöttem

Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem

Ködös a múltam, nem ismeri senki

Nincs otthonom, nincs hova visszamenni

Sose voltam gazdag, de megvan minden

A legszebb pillanatok vannak ingyen

Sok fénylő szempár ragyog a világon

Millió lányé és én mindet imádom

Nem számolom, az élet rajtam hányszor ejtett sebet

A legnagyobb viharban sem kerestem rejtekhelyet

Mert a tettek helyett nem cselekednek a szavak

Inkább leszek nincstelen úgy, hogy mellette szabad

Minthogy olyan utat válasszak magamnak, ami másé

Semmim sincs, de mindenem egy útitársé

Nem nyom agyon a súly, pedig nem véletlen mondják

Hogy a batyumba csomagoltam a világ összes gondját

Egy vándor vagyok, nehezen megérthető

De nem mindig ég a ház, mikor az ég a tető

Csak sodródok az árral és pont mint egy folyó folyok

Nekem az is elég, ha egy csillag rám mosolyog

Nem tudja senki, hogy honnan jöttem

Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem

Ködös a múltam, nem ismeri senki

Nincs otthonom, nincs hova visszamenni

Sose voltam gazdag, de megvan minden

A legszebb pillanatok vannak ingyen

Sok fénylő szempár ragyog a világon

Millió lányé és én mindet imádom

Gondolatban párszor eldobtam már az evezőt

Amikor nem láttam magammal közös nevezőt

Van, hogy húz az ág s jól megtép a szél

De vihar előtt vörösen ég a kék

Úgyhogy tessék itt egy kabát, én magamnak már kötöttem

Remény volt a fonál, por- és cseppállóvá tettem

Hiszem minden nap, hogy ami tegnap ért

Egy kérdéssel felel a holnapért

Nem tudja senki, hogy honnan jöttem

Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem

Ködös a múltam, nem ismeri senki

Nincs otthonom, nincs hova visszamenni

Sose voltam gazdag, de megvan minden

A legszebb pillanatok vannak ingyen

Sok fénylő szempár ragyog a világon

Millió lányé és én mindet imádom

Ez a fordítás megemlékezi Tiencsini Idegen Nyelvi Egyetem magyar szakos 170311-es osztályának Debrecenben töltött idejét.