szaladok a Duna medrében
betakar a város, zakatol a léptem
követ a vihar, az utat nézem
nyomomban a tegnap a víz tükrében
éget a homok a talpam alatt,
aki lassan halad az beleragad
ez a lány menekül,
a háta mögött árnyék tömörül
titok a számon, kövek a zsebben
lent maradok, nem, nem vagyok rendben
a legnehezebb ékszerem a kedvem,
mielőtt elvennéd, elvettem
milyen menedék ez
feledésbe csal
pedig olyan édes
téged akar
