Bármely metafora

Sikolt feléd az égen át

Robban mielőtt hallanád

A halál szuperszónikus

Elkésett dallamát

Pedig szüntelen a morajlás,

Alig bírod elfojtani,

Tagadod, hogy por vagy

És a szél fog elhordani

A pázsit hamis állandóság

A kerted túl comme il faut

Ha nem halált hozó fű terem

Kéne már a gyomirtó.

Alig futott ki a hajód

Az ideje máris oly kevés

A még fénylő deszkák közé

Van lakkozva a süllyedés

Arcodon hullámok a ráncok

Bennük csorran a könny is

Tested kagylóhéjával

Együtt roppan a gyöngy is

Az igazság törékeny titok,

Tabuk zárják féltett széfbe,

Bizonyságul eléd tárul

Létezésed végessége

Az elmúlás türelmes postás

Havonta bedobja a csekked

Attól, hogy bontatlan heversz,

Még egyszer meg kell fizetned

Szól az utolsó szállásadó:

Nem lesz szükség takaróra

Mindig hidegebb a való,

Mint bármely metafora

Az élet egy butélia

Belőle bort iszunk bőven

Aztán felszívódunk mind

Mint pók a porszívócsőben

A hedonizmus hálóján

A szívünk hangtalan vacog

A drogok között vigasztal,

Hogy veled együtt szoronghatok.

Szétszakított sorsunkat

Gyenge tűvel összefércelem

De minden bomlásnak indul

Lám a munkában sincs értelem

Állba ver majd sok álhaver

Képzelt és beteg a karrier

Tényleg színház a világ

És benne minden ember Moliére

És Tartuffe minden próféta.

De ki vezessen? Hol a Kánaán?

Isten csak egy fake profil

A közösségi médián.

Lájkolgat és posztolgat,

Céltalan tölt el minden napot.

Ez csak egy csipkebokor. Teát

Főz belőle a hitehagyott.

Jókedv és bőség helyett

Letakarjuk a tükröket

A nemzet sem ment meg, csak a

Gyomor közös meg a gyűlölet.

A gangon lélek émelyeg

Emészthetetlen végső óra

Mindig nyersebb a való,

Mint bármely metafora.