Hatalmas házak
Fenn a hegyek tetején láttam már párat
Pedig nem is vonzott soha engem ez a Budai látszat
Vajon a tengereken túl is ez vár rám, vagy csak egy álca?
Újra és újra ezen gondolkodok
Húzza az agyamat a gádzsi mint a nadrágom
Pedig én normálisra vágyom nem kell alkalmi
Van mikor kanos vagyok és bejön egy vakrandi
Fekete haj egy fejjel alattam
Én a szívemmel ő egy fejjel magát eladta
Túl komolyan indul, de végül feladtam
Szeretnék kötődni, de félek ő is elhagyna
Luxusban megalszik a hűség
Túl kényelmesek voltak már az évek
Húszon éves gyerekek a fényben
Húszon évek mennek el, hogy éljek
Buda, Buda, Buda, miért nem altatsz el?
Buda, Buda, Buda, miért nem altatsz el?
Amióta elköltöztem nem bontok pakkot
Bepakoltam a hitemet, hogy ne kapjak mattot
Friss szél fújja rám a Budai lét színét
Az újabb komfortzónámnak a megtestesült ízét
Kérdezem magamtól, most ez az új otthon?
Vagy csak egy elvarázsolt hely
Ahol megtalál a magánnyal az elfeledett komfort
Mentálisan egybe vagyok nem keresek doktort
Nem kereslek téged se egy ideje
Az étkező asztalon nem ettünk csak elhittük
Hogy ez a kapcsolat egyszer majd túlnőheti magát
De végül nem egymást választottuk, hanem a magányt
Hajnali fél négy ébren kell lennem
Húzna vissza a párnám a sötét végtelenbe
Tavaly ilyenkor valahol lerészegedve
De most Buda szívében a valódi kényelemben
Buda, Buda, Buda, miért nem altatsz el?
Buda, Buda, Buda, miért nem altatsz el?
