在手机上保存，获得更好体验
Oh Emilió!
De mire jó ez a miliő?
Tudom Billie Eilish-nál sem a Billie jó, hanem a billió a jó,
De Monsieur, sacre bleu!
Ne gondol magad Gordon Ramsey-nek csak mert süttél egy cordon bleu-t és nem hideg!
A mosolyod a tagadás menti meg.
De a pénztárcád dagadása nem tipeg együtt a boldogsággal bástya.
Tudom vagabondnak tartod magadot, de ha fejed földbe ásod mint a vakond, még lehet, hogy megbasszák a kilógó valagadot.
Az egod bitorló az agyad fölött, várja a sült galambot.
A lelked nem győzi húzni a harangot.
„Gyere ki! Ne maradj ott!"
Te észre vetted mikor a világot esszetévesztetted a saját világoddal?
Igaz üttek bottal, kirekesztettek, vagy csak hazudtak és megetettek,
Kiakasztottak, megszégyenítettek, bepanaszoltak és az ármányos tettek
Olyan pályára tettek, amitől a tisztán látásodat elveszítetted.
Most meg már nem bízhatsz a szemedben, mert nem tiszta.
A füled is hall, de vajon azt ami van, vagy azt amit akar?
Védett talán még mikor kellett, mikor rádnőtt mint sebre a var, mint kéreg a fára, de vége van mára.
Az ami betakar, ami menni nem akar, az nem jogar, hanem egy teljes test páncél.
És ha már nem háborúst játszol, hanem hegyeket mászol a vért gátol, mindegy a hátszél.
Miért látod úgy? Mert úgy van, vagy mert te vagy úgy?
Lancelot!
A páncélod torz ablak, a képek benned vannak, úgyhogy engedd meg magadnak, annak aki a kéreg alatt vagy, hogy a félelemből jövő vágy – torz képeknek melegágy – ellenére is bátor maradj.
Rugalmas maradj.
Magad maradj.
