在手机上保存，获得更好体验
Ott állni, fent a fényben,
Olyan könnyű, alig érzem,
Aztán esni kell, ha úgy jön,
Ne maradj földön,
Ne bánd a múltat, attól nem jobb,
Erősebb vagy, mint hogy eldobd,
Hibák vannak, mindig lesznek,
Emberré tesznek.
De addig így jó,
A vérem izzít mindent,
Nem dühös a szó,
Rendbe teszek mindent itt bent,
Elfolyik a fény,
Olyan jó, még mindig élek,
Ha számot adnék egyszer,
Nincs semmim, hát mitől féljek.
Voltam fent, voltam lent,
Éltem kint, laktam bent,
Elment már számtalan vonat,
Vertem már falba arcomat,
Voltam fent, voltam lent,
Éltem kint, laktam bent,
Elment már számtalan hajó,
Miért változzak, most így a jó.
Mindig hinni még a sorsba’
Jövőt látni majd a múltba,
Másfelé is vezet, másképp
Nem állok sorba,
Választottam, elvesztettem,
Lerombolták, felépítettem,
Keress hibákat is bennem,
Sosem rejtettem.
Addig így jó,
Feledem a feledést újra,
Nem dühös a szó,
Emelem a poharam a múltra,
Elvakít a fény,
Olyan jó, most már nem félek,
Annyiszor sérültem már,
Többé semmit sem érzek.
Túlélni mindent,
Sehová sem futni,
Szembenézni a nappal,
Sosem megvakulni,
Keresni a kérdést,
Magad lenni a válasz,
Semmivé válni,
Hogy a mindent válaszd.
Voltam fent, voltam lent,
Éltem kint, laktam bent,
Elment már számtalan vonat,
Vertem már falba arcomat,
Voltam fent, voltam lent,
Éltem kint, laktam bent,
Elment már számtalan hajó,
Miért változzak, most így a jó.
