在手机上保存，获得更好体验
A nappal szétfeszít és összezavar,
Az utcán fölösleges sünviadal.
Szúrnak azok a vad tekintetek.
Még szép, hogy veled én is sokszor eltévedek.
Bennem a vitorla megfeszül,
Pocsolyatengerben elmerül.
Nedves arcodat mossa-e fény?
Mocskos szavakra kérsz fogkefét?
Nem lehetsz nálam jobban tettrekész,
De mégis jobban tudod merre mész.
Mellémlépsz, szétzenélsz!
Kövesd most a ritmust, hogyha félve élsz.
Hova tovább? Nem bírom magam!
Nem adom a fejem, de te add magad,
Szereld le a bicikli fékedet,
Száguldásból is, ugye, kérhetek?
Hosszú a hajam, ma úgy lobog,
Gubancos kisangyal vagyok,
Meghúzod, benned a kisördög,
Seggemre csapsz és bedőlök!
Nem lehetsz nálam jobban tettrekész,
De mégis jobban tudod merre mész.
Mellémlépsz, szétzenélsz!
Kövesd most a ritmust, hogyha félve élsz.
Egy hűtőládába ma bebújok,
Forró a Nap, jéggé kockulok,
Kinyitod, szemed is tágra nyit,
Koktéllá kevered a vágyaink.
Robbanós cukorka a lelkünk,
Kukoricán pattog a testünk,
Ragad a bőrünk és elfutunk,
Mozi az élet, mi zen guruk.
Nem lehetsz nálam jobban tettrekész,
De mégis jobban tudod merre mész.
Mellémlépsz, szétzenélsz!
Kövesd most a ritmust, hogyha félve élsz.
Nem lehetsz nálam jobban tettrekész,
De mégis jobban tudod merre mész.
Mellémlépsz, szétzenélsz!
Kövesd most a ritmust, hogyha félve élsz.
