Dícsőséges Nagyurak

Dícsőséges nagy urak hát hogy vagytok?

Viszkét e még úgy egy kicsit a nyakatok

Új reform szabadság új szelek fújnak

Jegyezze meg a világ a magyarok nem lapulnak

Sokat kértünk bennetek hogy emberiek legyetek

Hogy végleg örökre ember számba vegyetek

Állatoknak tartottátok a népet

Hát ha most mint állat fizet ti néktek

Ha megrohan mint vadállat bennetek

És a körmét a fogát vérrel festi meg

Mi nem vagyunk szolgák nem mert harcos a vérem

Szabadság mi vár mi ránk na meg gyönyörű élet

11éves voltam mikor e verset szavaltam

De már akkor éreztem milyen súlya van

Ki a síkra a kunyhókból

Miljomok!

Kaszát, ásót, vasvillákat

Fogjatok!

Az alkalom maga magát

Kinálja,

Ütött a nagy bosszuállás

Órája!

Ezer évig híztak rajtunk

Az urak,

Most rajtok a mi kutyáink

Hízzanak!

Vasvillára velök, aztán

Szemétre,

Ott egyék a kutyák õket

Ebédre!...

Hanem még se!... atyafiak,

Megálljunk!

Legyünk jobbak, nemesebbek

Õnáluk;

Isten után legszentebb a

Nép neve:

Feleljünk meg becsülettel

Nékie.

Legyünk nagyok, amint illik

Mihozzánk,

Hogy az isten gyönyörködve

Nézzen ránk,

S örömében mindenható

Kezével

Fejeinkre örök áldást

Tetézzen.

Felejtsük az ezer éves

Kínokat,

Ha az úr most testvérének

Befogad;

Ha elveti kevélységét,

Címerit,

S teljes egyenlõségünk el-

Ismeri.

Nemes urak, ha akartok

Jõjetek,

Itt a kezünk, nyujtsátok ki

Kezetek.

Legyünk szemei mindnyájan

Egy láncnak,

Szüksége van mindnyájunkr' aHazának.

Nem érünk rá várakozni,

Szaporán,

Ma jókor van, holnap késõ

Lesz talán.

Ha bennünket még mostan is

Megvettek,

Az uristen kegyelmezzen

Tinektek!