Szétfeszít belül a sok bölcs és okos felszedett tudás.
De úgy érzem nem az én orvosságomat rágomez a magam elől futás.
Zúg a fejem és zakatolok, ha magammal maradok.
Pedig azt kell belakjam ami vagyokami vagyok?
Saját magam albérlője egy forgalmas utcán.
Mi vagyok?
Egy sötétítő függönybe harapó napsugár, ami arra vár, hogy elérhessen hozzám.
Magadba fojtott szavak,
Szótlanságod súlya
Arcodon már ráncokat szőtt
Sebeid összegyűjtve,
Elengednéd
Győz a félsz benned, tudom, milyen nehéz
A város eltompítja
Szíved hangját, de a
Benned lévő erő feltörni kíván
Simítsd le mindazt mi elborít,
A sötétséget fújd szét
Légzéssel csillapítsd
Szorongásod hevét
Tisztul pupillád, élénkebb a világ
Ami lényegedre tört
Felszínen már
Előtted halomra hevernek
A külsőségek
Pedig hidd el, az egyetlen kiút befelé vezet
Ne félj távolodni attól, ami feszít,
A megoldás a tiéd, a levegőt hasba-mellkasba szívd
A változás állandó, s ha elébe mész
Gyógyulásként súgja szíved: „gyere, utolérsz"
Simítsd le mindazt mi elborít, a sötétséget fújd szét
Légzéssel csillapítsd
Szorongásod hevét
Tisztul pupillád, élénkebb a világ
Ami lényegedre tört
Felszínen már
Nem vagy egyedül!
Nem kell, hogy menekülj!
Szorít a mellkasod?
Lélegezz!
Áll ki a napra, figyelj magadra!
Lelked könyvek, elméd polc.
Lélegezz: 4-7-8!
Bárhova mennél, bárhova lépsz
Bármit is tennél, a légzésed majd megtanít
Bármit találsz, bármit is látsz, ami jóleső, azt
Játszd, újra játszd!
Azt érzem megfulladok, lelkem súlya nyomja mellkasom.
Terápiám, hogy mindenért más a hibás, hogy mások okozzák gondjaimki más?
Ki felel értem?
Ki érti meg, ki hallja meg szívem zakatolását?
Én érzem dobbanását, és én tudom ritmusát,
Én tudom lekottázni, nekem kell leásnom, leírni és megérteni szorongásom!
Oka van? Oka nincs?
Mégis itt a kincs bennem is valahol
Ott, hol felállok, mikor nincs tovább.
Ott, hol nincs a város zúgó elnyomása.
Ott, hol átölelem magam mikor kihasad a dalom,
Mert hangos a társadalom és suttog a türelem.
Az elvárások, a lét, a bizonytalanság
A madár, a súlya és az ágjó helyre szállt?
Megtalálom-e a helyem hol nyugovóra hajthatom fejem?
Ott, hol megértjük minden rezdülésünk.
Ott, hol csend van belül.
Lélegzünk.
Élünk.
