a szobám lakható, a semmi is itt lakik
engedem, járjon át
a szívem menthető, s ha fáj is, csak alig
elgáncsolt a világ
önsajnálat a tétovaság, kint tolong-ragyog-mulat a sokaság
hagyom, hogy vigyen, ragadjon el
örül, hogy nekem is haladni kell
alaktalan, csupa hepehupa luk
de a végtelenbe fut
az Út
ami megkapható, az megragadható
és az is megragad
ami elengedhető, az hátrahagyható
csak úgy ottmarad
önsajnálat a tétovaság, kint tolong-ragyog-mulat a sokaság
hagyom, hogy vigyen, ragadjon el
örül, hogy nekem is haladni kell
alaktalan, csupa hepehupa luk
de a végtelenbe fut
az Út
az Út mindig fut tovább
ha lehull a test
semmit se veszt
önsajnálat a tétovaság, kint tolong-ragyog-mulat a sokaság
hagyom, hogy vigyen, ragadjon el
örül, hogy nekem is haladni kell
alaktalan, csupa hepehupa luk
de a végtelenbe fut
az Út
