Szarka Tamás: Málna
A sivatagban eltévedtem,
ég a levegő,
A lehelletem táncba remegő,
Már minden reményem megittam,
A szél sziszegő,
S porrá sül az ezeréves kő.
Nézd az előbb már elaludtam!
S otthon jártam már,
A mosolyomat vágyam szülte bár,
Hát az utolsó percem
Úgyis a kertemben jár,
S málnát szór a szívemre a szár.
Refr:
Utolsó hát a málna-szád,
Amit látok, babám.
És holnaptól csak málnán él,
S csak málnát szól a szám.
A kertem sarkába hív lelkem,
S ott a bokroknál
Úgy elaludnék, elaludnék már.
A lázam ma hazavarázsol,
Eső muzsikál,
Málna bubo-buborékra száll.
