Sötétek a szemeim mert napok óta nem alszom
És eszembe jutsz mindig, amikor a fejem lehajtom
És rég nem vagyok józan, mert ha józan vagyok
Nem sikerül napról-napra egyre jobban önmagamat becsapnom

Elvetted tőlem, amiben hittem
És olyan üres itt bent, hogy ez lehet nem is én vagyok
És rájövök, hogy sosem voltam egyedül
Mert mindig féltem, hogy egyedül magam ellen elbukok

Próbállak elfelejteni, de valahogy mégis csak rád gondolok
Magamat elveszíteni, hátha téged sem talállak meg többet
Fáraszt elhitetni magammal, hogy amúgy most már jól vagyok
Fáraszt eltemetni minden kis közös emléket

Kérlek többé már ne hívj fel
Remélem, hogy sohase látlak már
Nem kell, hogy az utcán megismerj
Az kell, hogy vadidegenné válj

[már nem várom a holnapot sem, ez a sor túl hosszú inkább be sem állok
Úgy érzem magam, mint a porszem, a fő út túloldalán szállok
Fél készen hívlak, de nem veszed fel, miért nem veszed fel
Mondjuk amúgy sem bírlak, veled megrekedtem, veled megrekedtem lehet

Nem is én vagyok színvak, csak az egész világ pont rosszul látja
Bedobtál egy tabit én meg túl sokat szívtam,
Nem csak te, én is pórul jártam
Nem akarlak, látni soha újra, de mindig jön egy új nap
Kurvára elfáradtam
Így élem az életemet loopban, szakítok a pultban
Sosem voltam ártatlan]

Csak tűnj el végre a fejemből, kértelek már rá számtalanszor
Kibújnék ebből a szerepből hát jöjjön egy kurva nagy karambol
Kihullik minden a kezemből, tudod én többet vártam magamtól
Hányok már az emléktől, hogy te mindig csak rám haragszol

Kérlek többé már ne hívj fel
Remélem, hogy sohase látlak már
Nem kell, hogy az utcán megismerj
Az kell, hogy vadidegenné válj

Kérlek többé már ne hívj fel
Remélem, hogy sohase látlak már
Nem kell, hogy az utcán megismerj
Az kell, hogy vadidegenné válj