在手机上保存，获得更好体验
Nem akarok neked rosszat, de jót se.
Műanyag dobozban egy aranyhal.
Az alagút sarkán egy idegen didereg.
Hintázok a lelkem ezüst csücske szakadt alján.
Hallom minden percben anyám nyomasztó fahangját.
Én esküszöm, hogy más vagyok, de mindig telhetetlen.
Sokszor elfelejtek enni, mégis túlélem a reggelt.
Józan nem szeretek lenni, mert csak magamat zabálom.
Elveszek a mában, és a holnapokat várom.
Kihányom, ha látom, mit nem vesz ki belőlem a sok szégyen, szégyen.
Négyeresek futnak át a koszos betonfalon.
Az összeset kihúztam, de a fúró vasat kapott.
Így szakad ki a dobhártya, mire ebédelni megyek.
Két óra a tűző napon, meg eszik az idegem.
Ez a „rend", ez a „kell", ez kényszer?
Ez a baj, ha megéled a szépet.
Minden okkal történt nappalokon át.
Azt hallom minden falból, aki szeret, csakis árt.
De minden igaz embert felemészt az életciklus.
Klisés szövegekből padlást töltött kicsi Krisztus.
De minden igaz embert felemészt az életciklus.
Klisés szövegekből padlást töltött kicsi Krisztus.
Nem akarok neked rosszat, de jót se.
Műanyag dobozban egy aranyhal.
Az alagút sarkán egy idegen didereg.
