A világtól elzárva

A világtól elzárva, égi tisztaságba’

Hegyektől ölelve, a remény sugára

Született asszonytól, született embertől

Lelke hófehére az egy igaz Istentől

Míg künn a fenyveseket tépi a vad nemere

Bent pattogó tűznek simogat melege

Hol apáról fiúra száll a titkok titka

Kárpátok őrzője imígyen tanítja

Ha mész hegygerincen, ha mész patakvölgyben

Lábad alatt az út könnyű sosem legyen

Menj sűrű erdőkön, menj a hómezőkön

Hagyod ott nyomod minden drága magyar rögön

Hallasz majd beszédet, hangosat, csendeset

Keserűt kárognak, az igazság édesebb

Édesebb a nyelvnek az őszinte szó íze

Varjúk károgása ne zavarjon össze

Kutass a végtelenben, a sorsod két kezedben

Nyisd ki, olvasd bátran, ott rejlik benne minden

Ott rejlik boldogságod, ott rejlik minden álmod

Tövisek közt nyíló szép mártír hal