Félve lép akinek épp elég
Aki belátja, hogy kéne még
De várja, hogy valami csoda szélkerék
Olyan szeleket hozzon
Hogy ő legyen otthon
A világ az még vendég
Amíg szolgálja az érdekét
Addig maradhat, majd képbe lép
A sunyi ego, a gőg, a fölös kérkedés
Ébredés.
Félve lép akinek épp elég
Aki belátja, hogy kéne még
De ha vérverejték az útja
Akkor félrelép, pedig tudja
Ahol simogat az élet
Ott kevés az ébrenlét
Álmokba fullsz amíg futsz az aprópénzedért
De hogy csinálsz itt ébren lét
Ahol alvajár a nép,
Másokat éltet és arra vár, hogy éltessék.
Beszürkülsz a fapadon, a dobozból mássz ki!
Láss túl a falakon, te ne legyél bárki!
A világ összes baja nyom, úgy csináld, hogy láss ki!
Segítsél magadon, nem segíthet más!
Beszürkülsz a fapadon, a dobozból mássz ki!
Láss túl a falakon, te ne legyél bárki!
A világ összes baja nyom, úgy csináld, hogy láss ki!
Segítsél magadon, nem segíthet más!
Hurcolod a szart, mint mindenki más.
Ha ki nem látsz nincs integritás.
Az átélt háttér miatti ADHD
Ajándék szándék.
Me' vezet a fos most is, amit nem kértél,
De felelős vagy, hogy okosabbat lépjél,
Mint amit a világ megtanított
Mikor hősödbe rakták a kriptonitot.
Árnyék a múlt, mint fekete köd hat
A lelkedre, ringat, a jelen örök had.
És pikk-pakk így telik öt-hat hét.
Felnőtt vagy, de lökött kölyök balhét rak rád
Mindegyik fájó pont.
Ami védeni jött igazából bont.
Ami félve kitör üt, elég nagyot.
Akutt halu, mit a múlt beléd rakott.
De ott vagy te, a belsőd, a béke,
Az isteni való, a kezdet, a vége,
A friss terebély, hova kurva nagy tűz gyűl,
De kis tere marad a tudat ha szűkűl.
Nem segít a pofád, a pártod, a pengő,
A hangod, a haragod ami eget rengő.
A szeretet ad, csak csend alatt pörög,
Hogy ne rémülten halj meg a falak mögött.
De ott vagy te, a belsőd, a béke,
Beszürkülsz a fapadon, a dobozból mássz ki!
Az isteni való, a kezdet, a vége,
Láss túl a falakon, te ne legyél bárki!
A friss terebély, hova kurva nagy tűz gyűl,
A világ összes baja nyom, úgy csináld, hogy láss ki!
De kis tere marad a tudat ha szűkül.
Segítsél magadon, nem segíthet más!
Nem segít a pofád, a pártod, a pengő,
Beszürkülsz a fapadon, a dobozból mássz ki!
A hangod, a haragod ami eget rengő.
Láss túl a falakon, te ne legyél bárki!
A változás az, ami marad örök.
A világ összes baja nyom, úgy csináld, hogy láss ki!
Hogy ne rémülten halj meg a falak mögött.
Segítsél magadon, nem segíthet más!
