Repülj el álmodban hozzám

Régen sírtunk álmunkban,

s derűs hajnal kelt fel.

De az álom ébren tart,

sohasem oszlik széjjel.

Az idő nem mindig győztes, hidd el!

Nálam mindig sorban áll. S ha néha:

refr.:

magadban szenvedsz éjjel,

Én várok szenvedéllyel rád.

Nem is messzire tán.

Ha néha magadban

szenvedsz éjjel,

Repülj el

álmodban hozzám!

A világ most arról szól:

nevetni vagy sírni.

Nekünk mind a kettő jó.

Megszoktunk így élni.

És ha eljön egy őrült mámor egyszer,

mért legyél aki ellenáll? Mert néha:

refr.

Ez mit szeretnék,

így lesz majd nagyon szép.

Legalább mi éljük át.

Volt úgy: dühöngött a szerelmünk.

Semmit el sem feledtünk,

ami összetartott.

És ha eljön egy őrült mámor egyszer,

mért legyél aki ellenáll mert néha

refr.