Banánhéjon csúszott a tegnap át a mába,
Súlytalan tömegű középszerű szürkület várta.
Semmi kristályüveg, jég, vagy lime a szájba.
Cserepes ajkak, dohányfüstös szavak és lárma.
Valaki időt közöl és van, aki feledi őt,
A sztoriból kifelejtem az igazán komoly velőt,
Megint csak fröcsköl a nyál! Arcon talál, hormont zabál.
Megint érzem, hogy túl sok a kedv és túl sok alakba zár.
Sok szédelgés vár,
Belül lehet színes, de szürkére vált,
Újra csúszkál egy folyékony kő,
Párolva, érlelve, de én lennék ő
Megint csak fröcsköl a nyál! Arcon talál, hormont zabál.
Megint érzem, hogy túl sok a kedv és túl sok alakba zár.
Semmi valós, semmi értelem
A lábam visz még, de mégsem érkezem
Semmi tükörkép, ha van, hát szétszedem
Az erőm tömény lét, de a tartás már nincs velem.
