Farkasszemet kéne nézni végre már semmivel.
Hátrébb lépni önmagamtól bátran jó pár centivel.
Tiszta inget húzok, sétáltatom a céltalant.
Nem gitár van a kezemben, ez csak egy cérnalant.
Hangosabban kiáltok, hátha végre meghallod,
És elvágod a szálakat, ami hozzá köt a tegnaphoz,
Telepátiával üzensz, vagy csak simán felhívsz,
Skype-ablakban könyökölve játszod nekem Elvis-t.
Elvesztél, más ágyán ébredtél
Rossz metróra tolt fel az ellenszél
Filmet nézni ezerszer megvágva,
Ne hajolj ki, ez csak vaklárma.
Kiöblítem a felhőt
Így készül egy felnőtt.
Szó az mindig kell, hadd bimbózzon a kívánság,
Égből kanyhalt betűkkel, ez nekem könnyű kiváltság.
Koszos kis imádság. Reggel azt mondom: Na!
Ma is olyan napom lesz, hogy csak na!
Nem csoda, hogy elvesztem, rossz időben keltem,
Rossz metróra szálltam, rossz oxigénből nyeltem,
Kicsi kertem. Mi maradt: virágokból tövis.
Csirkét főzni egyedül, mindegy, sós, vagy curry-s.
Nézni ezt a filmet ezer helyen megvágva,
Ez vaklárma, hisz lehetnék a királynő a kaptárba’.
Megyek a széllel szemben, akkor is, ha nekem fúj,
Porzószálból megint új, így készülök lélekben.
Veszteni? Azt már nem. Kiöblítem a felhőt.
Leporolom az égboltot. Így készül egy felnőtt.
Hiszek Istenben. Csak ő tudja, mit tettem.
Nem véletlenül zárt be ide, forogni az ihletben.
Elvesztél, más ágyán ébredtél
Rossz metróra tolt fel az ellenszél
Filmet nézni ezerszer megvágva,
Ne hajolj ki, ez csak vaklárma.
Kiöblítem a felhőt
Így készül egy felnőtt.
