Táncba hív, egy vágytól forró lázas szív.
Tudnád, mennyit vártam rád,
Ha minden percét láthatnád.
Nézz most rám!
Ha elhiszel hát, érj hozzám!
Tudnád, hogyan éltem rég,
Ha minden könnyem éreznéd.
Nem baj, hogy nem ér hozzád minden jó.
Mért kéne mindig fény?
Nincs mindig zene,
Nem kell szó,
Veled a csönd is szép remény.
Érezd, hogy távol minden, bújj hozzám!
Szívemből dallam száll, csak hangolj rám!
Elhagytam minden gondom, közel a boldogság,
Vágyom rád, Vágyom rád!
Érezd, hogy távol minden, bújj hozzám!
Úgy lép az élet, mintha álmodnám:
Belül-kívül forróság,
Közel már a boldogság,
Vágyom rád, Vágyom rád!
Védj meg majd,
Ha elszöknék, ha vérem hajt!
Ne engedd, hogy elvesszem,
Ne hagyd majd, hogy megtegyem!
Nem baj, hogy nem rólunk szól minden jó.
Mért kéne mindig fény?
Nincs mindig zene,
Nem kell szó,
Veled a csönd is szép remény!
Érezd, hogy távol minden, bújj hozzám!
Szívemből dallam száll, csak hangolj rám.
Elhagytam minden gondom, közel a boldogság,
Vágyom rád, Vágyom rád!
Érezd, hogy távol minden, bújj hozzám!
Úgy lép az élet, mintha álmodnám:
Belül-kívül forróság,
Közel már a boldogság,
Vágyom rád, Vágyom rád.
