Te is érzed ahogy elnyel a város
Felszívod de te is tudod hogy ez káros
Te is tudod hogy ez káros
A bűntudat olyan álmos
Bíbor a fű
Megfagyott a levegő szúr mint egy tű
Ez egy utolsó lehellet, mindened levedled
Innentől semmi se mű
Fekete gyémántok lógtak a nyakában
Nem hallottam nevét a rohanásban
Elmorzsolt könnyek a poharában
Elhervadt rózsák a kosarában
Ez egy rideg halál a muharon
Ugyanúgy fáj nem mutatom
Ezer hideg tél nincs nyugalom
Szebb reggelek várnak nyugaton
Fekete gyémántok
Fekete fátylakat látok
Régen nem de már gyászolok
Bánom hogy mindent rád tolok
Nem akarom tudni hogy mit szólnál
Nehezebben emlékszem arra hogy mit mondtál
Tudod fáj hogy ennyi fájdalmat itt hagytál...
Amikor itt hagytál
És a csomagjaid igazán
Nem kellett volna itt hagynod a másik teraszán
Nem kellett volna itt hagynod a másik teraszán
Fáj hogy ilyeneket gondolok a hajnal derekán
Fekete gyémántok lógtak a nyakában
Nem hallottam nevét a rohanásban
Elmorzsolt könnyek a poharában
Elhervadt rózsák a kosarában
Ez egy rideg halál a muharon
Ugyanúgy fáj nem mutatom
Ezer hideg tél nincs nyugalom
Szebb reggelek várnak nyugaton
Fekete gyémántok
Fekete fátylakat látok
Régen nem de már gyászolok
Bánom hogy mindent rád tolok
