
在手机上保存,获得更好体验
Egy társadalom mélyaltatva,
A szomszédság kettéhasadva,
Hiába beszélhet akárki,
Ha senki nincs meghallgatva.
Véleménybuborék,
Olyan kényelmes, olyan homogén,
Rút a világ, nem túl fotogén,
Nem tudja merre tovább,
Enyhén skizofrén!
Olyan mű a mosoly,
De még vágyok a vágyra,
(Ez az álmokat váltja).
Utolér a FOMO,
Utolér a bánat,
Ez a mesterséges utálat!
Komfortintegritás,
Ahogy inflálódik az identitás,
Mert csak addig ember, míg fizetőképes,
Egy erőforrás, mert az ideje véges.
Egy társadalom mélyaltatva,
A szomszédság kettéhasadva,
Hiába beszélget akárki,
(Hozzáférés megtagadva!)
Olyan mű a mosoly,
De még vágyok a vágyra,
(Ez az álmokat váltja).
Utolér a FOMO,
Utolér a bánat,
Ez a mesterséges utálat!
Vármegyék várromon,
Háború háborog,
Közben ketyeg az óra,
Visszaszámolok,
Nem csak a képernyő hataloméhes,
Ez a zombiváros hatalomérdek,
Lassíts, mert ha hadar a lélek:
Lemarad a lényeg,
Ez az igazi mosoly, és az igazi szeretet,
Ahol nem elveszek, hanem adok egy szeletet,
Ahol nem csak otthon vagyok,
De hazaszeretek.
Ez az igazi mosoly, és az igazi szeretet,
Ahol nem elveszek, hanem adok egy szeletet,
Ahol nem csak otthon vagyok,
De hazaszeretek.
(Én hazaszeretek.)
Olyan mű a mosoly,
De még vágyok a vágyra,
(Ez az álmokat váltja).
Utolér a FOMO,
Utolér a bánat,
Ez a mesterséges utálat!