Alszik a város, sehol sincs fény,
Elhagyott utcán bolyongok én.
Nem hallja senki léptem halk zaját,
Alszik a város, csend mindenütt.
De ez a csend most úgy szíven üt,
Meddig kell még így gondolnom reád?
Hazafelé bandukolok,
Magányos esti sétám véget ér.
Megyek, megyek, rád gondolok,
Emléked hívatlanul visszatér.
Volt-e más bolond,
Ki így szeretett téged,
Ilyen önfeledten és türelmesen?
Volt-e más bolond,
Ki mindent megtett érted,
Ugye nem, sohasem...
Elhagyott utcán magam vagyok,
Házadhoz érve megtorpanok.
Fájó szívemben ébred a remény,
Sötétek ott fenn az ablakok.
Mégis úgy várok egy pillanatot,
Várom, hogy újra láthassalak én.
Hazafelé bandukolok,
Magányos esti sétám véget ér.
Megyek, megyek, rád gondolok,
Emléked hívatlanul visszatér.
Volt-e más bolond,
Ki így szeretett téged,
Ilyen önfeledten és türelmesen?
Volt-e más bolond,
Ki mindent megtett érted,
Ugye nem, sohasem...
