在手机上保存，获得更好体验
Igen, csábító
Sajnos csábító
Minél jobban kábító
Ez nem depresszió
Mert leplezni jó
Finom, rejtett agresszió
Egy tető szélén állok
Tíz emelet magasban
Többszáz ablak velem szembe néz
Egyet hátrébb lépek
Elképzelem magamban
Milyen mikor zuhanok lefelé
Várok míg végleg döntenék
Egy másik formát öltenék
Egyszer megteszem
Lehet hogy megteszem
Ha elvesztem majd végképp az eszem
És nem fog fájni sem
Meg többé semmi sem
Ez egy kész, kiötlött terv hiszen
Régóta,
Valahol szívem fölött
Bal felső zsebemben
Van egy hosszú kézzel írt levél
Amit megírt egy mostanra ellenséges ember
Aki fiatal, mégis semmit nem remél
Megkönnyít mindent egy lövés
Elmúlik minden szenvedés
Tudok már sok dolgot
De még több dolgot mégsem
Hogy meggyőződjek, úgyis túl kevés
Az ember készül
Hogy egyszer mindent majd megértsen
De végül nem marad más, csak feltevés...
Nem, nem, nem volt még elég
Egy vágy még mindig bennem ég!
