Egy csalfa illúzió veti ránk árnyékát!
De pillantás és kész, szem sugara félrenéz.
Most hull smaragd eső, hunyott szemén
Szarkaláb lép, lábnyoma rég a szívemen ég,
El nem ereszt, tovább kísért!
Gondolsz majd rá, hiú éjszakán?
Ha minden mi bánt, ajtódban áll?!
Gondolsz majd rá, hiú éjszakán?
Amint az önvád, küszöbön vár?!
Szeme világít át űrt és tart a végtelenbe, hogy ott hódíthasson!
Gondolsz majd rám, hiú éjszakán?
Amint elillan minden vágy?!
Álmodsz majd át, hűvös éjszakát?
Smaragd pupillám mindent lát, mindent lát!
Milliárdnyi fény kelt hajnalon.
Pára szól ablakon,
Árnyék táncol falamon,
Oly kedves mégis oly hiábavaló
