Ez egy ilyen nyár

Ez egy ilyen nyár,

Csupa változás, csupa verőfény, csak egy kicsit mohás,

Itt a városban,

Az ember feje félpuha fő,

Bár a lakásban a kánikula elviselhető.

Ez egy ilyen nyár,

Csupa szórakozás, csupa ingerség, csupa zuhanyozás,

Ugyan kinek jó, hogy az ember feje félpuha fő,

Azt még ki mondta, hogy a kánikula elviselhető?

Nem hittem, hogy lehet a nap ilyen forró,

Két perc alatt megszárad a vizes póló,

És kifakul gyönyörű, ha kékes,

Vagy a kötény a porig ég el,

Olvad már a festék és a szurok járda,

Elviselnéd, csak tudod a cipőd bánja,

Beragad könnyen, s bár kihúzhatod,

Annak üdüljét kell ma mondandó,

De a mosolyod a kék ég,

Hiszen szikrázón kék az ég.

Ez egy ilyen nyár...

Reggel mikor lerohansz a mellőhelyre

Nem gondolsz a délutáni tömegközlekedésre,

Pedig a buszon is izzadsz, mint egy ló,

És érzed van még hozzád hasonló.

Benépesül az udvar és a nyitott erkély,

Egy ki-pici hely kell csak hogy hanyatt elférj,

És este ha dögöd kenegeted,

Vagy jegeled a fenekedet,

De elfogod a panaszos szádat,

Hisz hónapokig csak ezt vártad.

Ez egy ilyen nyár...