most egy darabig vége,
ne szomorkodj, jön a nap fénye,
kicsit éget, de felemelt fejjel járni hidd el jobb,
mint egy felemás élet
csak sodródj bele a semmibe
ennek nem kell szépnek lennie
most egy darabig vége,
ne szomorkodj, jön a nap fénye,
kicsit éget, de felemelt fejjel járni hidd el jobb,
mint egy felemás élet
csak sodródj bele a semmibe
ennek nem kell szépnek lennie
ennek nem kell szépnek lennie
ennek nem
lássuk mekkora falakat húzok,
az ösztön tombol, érzi a végét,
egy újabb város mégis túlzás lenne, de pesten ez már széttép, miért én?
miért én látom a pontot a mondat közelében?
már megfogtam a kormányt én nyújtom a fedezéket, eh
elereszt a kéz, mindent felidézel
mintha ezer év nyomna tömegével
elereszt a kéz, mindent felidézel
mintha ezer év nyomna tömegével
most egy darabig vége,
ne szomorkodj, jön a nap fénye,
kicsit éget, de felemelt fejjel járni hidd el jobb,
mint egy felemás élet
csak sodródj bele a semmibe
ennek nem kell szépnek lennie
ennek nem kell szépnek lennie
ennek nem
elereszt a kéz, mindent felidézel
mintha ezer év nyomna tömegével
elereszt a kéz, mindent felidézel
mintha ezer év nyomna tömegével