在手机上保存，获得更好体验
Egy pillanatra szerelmes lettem,
de a szerelmem elhagyott
úgy járt-kelt az ég felettünk,
ki nem éli meg a holnapot
Enyém lett egyből ezer a világ
lettünk a semmi, lettünk az egész
égről szakadt párna
földből habzó kikelet
Egy pillanatra szerelmes lettem,
de a szerelmem elhagyott
úgy járt-kelt az ég felettünk,
ki nem éli meg a holnapot
Feküdtünk ketten egymáshoz bújva
velem álmodtál, én álmodtam veled
emlékszem tányérból nyaltuk a tejet
és kacagtunk, hogy a föld kerek
Egy pillanatra szerelmes lettem,
de a szerelmem elhagyott
úgy járt-kelt az ég felettünk,
ki nem éli meg a holnapot
Egy pillanatot kaptam, hogy éljek
csak egy pillanat, csak annyit épp
hogy felsírjak, s felnyissam a szemem
csak egy kép lett az egész
mi több a soknál
nem tájkép, csak egy reszkető csendélet
ahol a gyümölcs örökre friss marad
egy pillanatot kaptam, hogy éljek
egy pillanatot kaptam veled.
Remegő levele voltam a fának,
te az ága, súgtad: nem engedlek el soha!
emlékszem, ahogy felém fordultál,
és én fordultam veled
Egy pillanatra szerelmes lettem,
de a szerelmem elhagyott
úgy járt-kelt az ég felettünk,
ki nem éli meg a holnapot.
