在手机上保存，获得更好体验
A napjaim kissé egyformák pedig sohasem féltem az újtól
De az egykori hibáim egymást követve visszaköszönnek a múltból
Rég bejáratott tánctér, egy másik koktél a pultról
Itt az összes arcot ismerem, ki kéne lépnem ebből a loopból, szóval
Elköltözöm a városból, eladom minden ruhámat
Ne írjatok már, ne hívjatok fel, a telóm bevágom a Dunába
Küzdök azzal ami épp most van meg mi lesz egy nappal utána
Magamat jobban kéne szeretnem, emésztget meg az önutálat.
Mert a dolgok amiket szerettem kicsit unalmassá váltak
Szex, drogok, neonfények nem jutalnaznám mással magam meg
Lehet szükségem van pár új barátságra
Mert a jövőképem torzult el a múltam hatására
Túl régóta ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz minden
Túl régóta ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz minden
Túl régóta ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz minden
Túl régóta ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz minden
Ti megöregedtetek a TV előtt, én közbe felnőttem a városban
Az egyik kezem a Jóisten fogta, a másikat rendre besároztam
Hasonló esték a stuban, van hogy a csíkokat hallod a sávokban
Szeretni is tud a szívem csak önmagam soha nem kerestem másokban
Ébren is álmodok minden nap, nem bírom ha sípol az ébresztőm
Ugyanúgy bebaszok ma is mert ugyebár miért ne jöhetne még egy kör
Ismerős arcok a vásznon, az összes rémlik az előző részekből
15 éve már ugyanaz magyaráz, bárhova kapcsol a képernyőm
FAKE, mint a Truman show, körülöttem már túl sok a mű meg a kamu
Szerelmes is tudok lenni de ő csak azért jött át mert a szükség nagy úr
Nehezen köszönök tőle el, egymásba sok kis tüskét hagyunk
Évek óta azt mondogatom hogy változtatni kell tüstént mert már
Túl régóta ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz minden
Túl régóta ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz minden
Túl régóta ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz minden
Túl régóta ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz minden
